Varázsnövény? Vagy talán a szerelem szimbóluma, akárcsak a vörös rózsa? Az amerikai romantikus filmek téli románcaiban elengedhetetlen kellék. Csókot lehelni a szeretett személy ajkára a fagyöngy alatt: egy pecsét, az örökké tartó szerelem pecsétje.
A fagyöngy története
Egyszer réges-régen a házasság, a szerelem istennője, Frigg – kinek neve kedveset jelent – gyermeket szült Odintól. A fiúgyermek, Baldr a fény és a tisztaság istene lett. Frigg egy éjszakán álmot látott, amelyben elragadta a halál imádott fiát, a Földre sötétség borult, és minden az enyészeté lett. A kétségbeesett anya azonnal rohant a vízhez, a levegőhöz, a tűzhöz, a földhöz, minden állathoz és növényhez, és a szavukat vette, hogy nem ártanak gyermekének. Egyetlen növényről feledkezett meg: a fagyöngyről.
A gyermek felnőtt, és sebezhetetlennek tűnt. Loki, a viszály istene azonban valami úton-módon rájött, hogy Frigg elfeledte a hűségéről biztosítani a fagyöngyöt.
Egy délután, mikor az istenek játékkal múlatták az időt, Loki Hod, a vak isten kezébe adott egy fagyöngyből készült dárdát. Hod megsebesítette vele Baldrt, aki azonnal összeesett. Elszomorodott Frigg, s lehulló könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngyön.
Amíg a fagyöngy alatt kesergett, megcsókolta valaki. Frigg feltekintett, és így szólt: „A fagyöngy soha többé nem okozhat szenvedést senkinek! Mindenki, aki alááll, lehetőséget kap, hogy a szeretetéről tanúbizonyságot tegyen – egy csókkal.”
Így egyetlen nő sem utasíthatja vissza a fagyöngy alatt a csókot. De ha a fagyöngy alatt mégsem csókolják meg, a következő évben felesleges házasságról álmodoznia, mert tervei nem válnak valóra.
A fagyöngy jellemzői
A fehér fagyöngy (Viscum album) a fakínfélék (Loranthaceae) családjába tartozó, több mint ezer fajt számláló, egész Európában elterjedt félélősködő, kétlaki, örökzöld növény. Villás ágrendszere 40-150 cm átmérőjű gömb alakot alkot. Levelei zöldessárgák, bőrneműek és mindkét oldalán légzőnyílások helyezkednek el. Virágai télen nyílnak és február-márciusban termékenyülnek meg. Termése fehér, ragadós bogyó. A magvait a madarak hordják szét a bogyó elfogyasztásával, mely később megtapad a fák ágain. Semmilyen más körülmények között nem csírázik. A csíranövény szívógyökerei áthatolnak a kérgen és elszívják a tápanyagot. Szinte minden fafajon képes megtelepedni, kivéve a tölgyfákat, azonban hazánkban csak a hozzá hasonló sárga bogyójú fákon élősködik még.
Képek: itt.
